bolyongó

ÉLETem legjobb színházi előadását láttam (vettem részt) csütörtökön az ágnes nap keretében a suli tornatermében... sikerült teljesen elfelejtetni velem hogy a suli torna termében ülök...
annyira színházszerű volt MINDEN.... a nézőteret is remekül kialakították (ami nem kis feladat... valahol még mindig nem sikerült: pl: vígszinház... :S ma egy pocsék vígjátékot néztem meg ott... összehasonlíthatatlan volt a suliban kapott újszerű színháztól)
OSONSÓ SZÍNHÁZI EGYESÜLET: részletek a bolyongás meséiből.
című előadás... : a képek beszélnek a nemlétező szavak helyett.
szektás,beavatós,átélős,őszinte,idegtépő és mégis szemetgyönyörködtetően csodálatos volt!
NEM AKARTAM hogy vége legyen... Még még még... jó volt abba a világba lenni... olyan igaz volt... és mégis valami gnóm,groteszk eltorzított tükre volt a mai életnek a mai fiatalságnak az emberek önpusztitó életmódjának. Sikerült látnom azt a színpadon ami megjeleníthetetlen a gondolatot... a nem létező érzést. fantasztikus élmény volt.
-Amikor a szereplők ordítottak :
ÉS UTÁLOM HOGY NINCS egy normális kapcsolat köztem és a nővérem között!!!
ÉS UTÁLOM HOGY NEM BÍROK ki egy napot maszturbálás nélkül!!!
UTÁLOM HOGY KI VAGYOK SZOLGÁLTATVA a vágyaimnak!!!
UTÁLOM HOGY EGYEDÜL VAGYOK!!!!
ÉS UTÁLOM HOGY NEM BÍZOK önmagamban!!!
( stb... stb... ezeket emelném ki... mert.... olyan volt mintha te vagy akár én álltál volna ott és ordítottad volna ezeket teljes őszinteséggel)
- És a háttérben folyton feltünő síkitva orditó gnóm mozgású alak... mintha az ember belső gyötrödő lelke lett volna
-Vagy amikor a lány elkezdett dobolni a tökéletlen hasán... nem volt benne semmi gátlás... BÜSZKE VOLT ARRA AMIJE VAN.... cseppet sem szégyellte.
-Vagy amikor a gazdag előkelő bundába öltözött nő maga után húzta a piros tangába öltöztettett férfit mint valami korcs kutyát... és az lihegve kéjesen balagott utána. (erről egy nem kívánatos ribanc lány jutott eszembe... )
-a felgyorsított szakaszt nehezen lehetett követni de teljesen hozta azt amit kell... a felgyorsított modern ember életét... hisz olyan gyorsan lepereg minden.... és ki emlékszik rá? senki?!
- És a bor... meg a gyertya (márai sándor a gyertyák csonkig égnek.... Nah akkor már bőgés határ volt... Sütivel az egymásra nézések :) ) mint valami valásos szertartás... nem tudtam pontosan hol vagyok...?! mit kell csinálnom?! reagáljam le? vagy ne? most akkor taps?

Köszönöm ezt a felejthetetlen színházi élményt az osonó színházműhelynek a legjobb volt... felejthetetlen.

AZ előadásról írták: Sikerült egy közös szakrális térben felmutatnunk a Hamlet-féle kétoldalú tükröt. Mindezt azért, hogy a néző az előadás ideje alatt, levetve maszkjait, találkozhasson mélyebb és igazi önmagával.
A nézők visszajelzései újra megerősítették a társulatot, hogy az út, amelyen halad a színház ürügyén, valódi, őszinte találkozásokhoz vezet, amelyet egy budapesti fiatal ritkán tapasztalhat meg. ( igen ez pontosan így van... talán ezért is volt olyan rendkivüli az egész. )

Az előadás a kísérletezés bevallott szándékával, gondolatébresztő céllal úgy szólította meg a publikumot, hogy közben tág teret biztosított a szubjektív értelmezésnek. Nem szájba rágni akart, hanem nagyon is széles határmezsgyén vezetni a közönség-közösség (?) tudatát, olykor elengedve a publikum kezét, csapongani hagyni, tétovázni, el-elbizonytalanodni, majd saját lelkünk válaszára ráébredni, a csöndben a megváltottság katartikus magányában révbe érni. A vizuális improvizációkból álló epizódokat bravúros ötletekkel, képi és hanghatásokkal ötvözte az előadás rendezője, Fazakas Mihály, akinek értő szándéka és színházi szakértelme végig erősen jelen van, kiérződik a Bolyongás felépítettségén és a tizenéves szereplők profi táncosokat idéző sallangmentes, letisztult játékán.