a nyelvem alatt csillag
miért ne lennék jól?
csehova.deák.
a barátnők? hát azokban csalódások.
a lufik. még mindig változatlan valós tartalmakkal bírnak.
az van amit ráírsz.
meg mit hiszel el? kinek hiszed el?
csók
nap
reggel
nincs is.
van is.
lenyeltem valami kimondhatatlan mondatot...
kaparja a torkom a súlya.
egyedül a . . .
( ezt még tegnap este körmöltem ide piszkozatként de ha azóta egész más állásponton ülök is ez maradni fog.)
Jó most itthon lenni egy érzéses vad péntek után.
a tréning nagyon jó volt. (...)
a játszanak című előadás tetszett kifejezetten... elnéztem volna még.
a csehova... ennyire még sose sikerült bele kerülnöm a szerepbe... (köteles...)
és elrontanom a kalapos táncot... ( le blokkolt az agyam... a legrosszabb érzés)
És olyan se volt még soha hogy táncolok valakinek valamit amit ő soha nem lát mert nem is érdekli igazán mert neki más kell belőlem nem az amit én mutatni, adni akarok neki csak elég egy ... egy nő aki épp kiszolgálja a vágyait. (de az bárki lehet tehát nem kell pont a sEmmivel.. )
azért boldog boldogtalan péntek volt az a mocskaival csillogó szemeivel együtt.
ja és a csalódások. a barátNŐk... akikre hallgatni kéne... már ha ők nem lennének túl nagy ribancok. (... csak annak inge akinek véres,szennyes épp az én szemszögemből.)
most megváltoztatom a bemutatkozásom a blogomon talán a kinézetét is.
mert most kell valami új!
kell valami más.
valaki aki még én vagyok.
mert felfalatom saját magam az ösztöneimmel.
Bódis Kriszta : Jó volt (részlet)
"Kilenc éves voltam. Hason fekve szerettem aludni. Amikor hanyatt feküdtem a hasam egészen belapult és kétoldalt, mint a bontott csirke szárnya, kiállt a medencecsontom, ki akarta szúrni a bőröm. Meg tudtam számolni a bordáimat. A szegycsontom alatt, mintha egy óriás bökött volna mellbe, ujjnyi mélyedés volt. A testem sziklák és öblök. Hason fekve szerettem aludni. A medencelapátok közé kényelmesen elfért a két karom, tenyerem a szeméremdomb csontjára simult, ujjaim puha melegbe süppedtek. Egyáltalán nem csináltan semmit. A fiút már régen a várba zárták. Sajnos engem is elfogtak. Azt mondták, ha nem teszem meg azt, amit parancsolnak, őt ölik meg. Nem tettem meg. Akkor egy cellába vittek. A fiú ott feküdt megkínozva. Megpróbáltam felemelni, ápolni vagy vigasztalni. Magához tért és mosolygott. A forró hullámokra és összehúzódásokra ébredtem fel. Mintha a hinta lefelé zuhanna és én nem csak rajta ülnék. A hinta bennem zuhant lefelé és én rajta a hintán a hintával. Erre ébredtem föl. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése