ez most olyan háromféle "á" volt. egyrészt segély kiáltás másrészt öröm kiáltás harmad részt meg ne nem akarom ezt kiáltás.
letörték a szárnyaim. a szabadságom minimálisra korlátozták. a tettes a kollégium volt én ártottam nekik 3 szabály megsértésével ők meg elvették azt amit tudják jól hogy imádok és lét elemem a SZABADSÁGOM. egész addig míg Szabadszállásra nem érek. kiköltözésem napjáig szárnyak nélkül lebeg budapest alatt,fölött,mellett. itt a bűzben középen. 4-re érjek be? elvárható. hétfőn,kedden.
de nem.de én már... ÁÁÁÁÁÁÁ nehéz nagyon.
de már itt van közel június 16. a felszabadulás napja. :D (Emília kiköltözik.)
meg hát BOLDOG NYArat MINDENKINEK!
a nyár első napja megszokhatatlanul szétverte a tavaszi kedvem és most furcsa fél elégia érzés meg kiéhezett vágyak burjánzanak bennem.
de ez a nyár... ez legszebb lehet ha úgy tervezem. :)
gyermeki nyarak utolsó gyermeke melyben felnövünk 18 évessé. :)
boldog is vagyok de valamiért szomorú.
csalódok az emberekben. a barátaimban.
miért? én akarom...
én nézek rájuk más szemmel...
rosszul ítélem meg a tetteiket?
vagy csak megtanultam ítélkezni a sajátjaim fölött?
hát...
törött vérző szárnyakkal versek nélkül színes harisnyában könnyes szemekkel de mosollyal arcomon belefutok 2011 legszebb évszakába. ;D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése