2010. május 16., vasárnap

töprengŐ

A szerelem gyönyörűséges virág, csak az a baj, hogy szakadék szélén nyílik. (Stendhal)

... ?! hm...


Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. (Fromm)

én nem utálok úgy igazán egy embert se... mert van ember akit szeretek... van kit úgy szeretek nem tudja szeretem pedig de... van ember kiben csalódok... a barát szót elhagytam az úton...
legjobb barát nem létezik nem létezett talán soha?! vagy ha volt is soha nem ismertem fel... és most elfordult tőlem a barát barát egy ideje és nem találom a helyem se ahol én én lehetnék és nem befolyásolva élnék. barátok barát meg hogy van e nekem? nem ismerem... nem is tudom igazán mi ez az egész most bennem...


Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése