vascsöves

én úgy utálom az érzéseket amik hirtelen rám törnek de már nem is élnek...
rég elhaltak csak néha felszínre törnek...
hülye vagyok...
és bánom
most sok mindent bánok...

Eleven a káosz, zavaros a fejed,
Cserepes a szád és szomorú a szemed!
Aki múlt, aki nem, legyekkel ébred
Az álomból egy nagy óriás,
Szeret a halál, mert szerelem a neved!
/quimby/

bármi.bárki.bármit.! (:

és különben is milyen név az hogy Emir? jó férfi...
de ez most valami rossz arab vicc?


na és akkor jön a szülők remek ötlete... vegyük fel velük a kapcsolatot látogassuk meg őket...
hogy én írjak neki levelet?
pont én pont neki...
hajaj nincs elég gondom,bajom így se.
még őt is szeretni kell... akkor szeretni kell... ha ő lesz van akkor muszáj mert ő olyan hogyha felbukkan az életemben akkor mindent,mindenkit szeretek de őt a legjobban...
ez ilyen hülye berögzültség.

és a lefejezett szerelem is itt van a nyakamba... hát a kurva anyját leszakadhatna már...
essen vonat alá a múlt azon része...

Lesznai Anna – A szó

Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán virágban,
Lehet hogy könnyekben vagy könnyben –
Alszik a szó.
A nagy kérdés, a nagy könyörgés –
A kincset keltő koldusnóta,
A teljesedést termő éhség –
És csak nekem szól.
Énbennem mélyen meglapulva
Bezárva búgó gyöngyburokba,
Lelkem fenekének fövényén
Alszik a szó.
Hangzása halk hullámharang,
Sohsem hallottan, mindig mondott,
Érthetetlenül egyszerü,
Egy egyetlen "várlak-"ra válasz.

vagy mindörökre EKHE!!!


/vascsöves...quimbynótát./