2009. augusztus 5., szerda

érzelmifanyarság

Hirtelen urrá lett rajtam a rosszkedv.. a teljes kétségbe esés a csalódottság a bágyadtság az elhidegűlés a reménytelenség a keserűség. Nah jó ez tulzás.. de ki ne szeretne tulozni ha a problémájáról van szó?? Ezzel fel nagyítva a keserűségét a nyomorát.
Egy önmarcangoló ember vagyok... és megint saját magam bántom. Magamra veszem és lelketfacsargatva pityergek rajta.
Jól felkavarsz.... nem írsz... én meg találjam ki hogy mit akarsz és hogy... ne legyek féltékeny se gyanakvó se agresszív se psziopata se lelkibeteg se sEmmi más.
Még önmagam se??!!
Persze... mutasd ki a fogadfehérjét.. nekem van olyanom?? rossz arcú ember lennék?
a szeretet csak meg öl mindent... tudod mit..?! nem is akarlak már szeretni akkor.... és látod megint hazudtam neked... és önmagamnak. És tulajdonképpen most sEmmi értelme annak amit leírok...ismét sEmmi... vagy mindig sEmmi?! ez így volt végig?! SZólj már rám!! Kiabáld hogy elég hogy nem bírsz elviselni hogy te is gyülölsz.... utálod a flegmatikus válaszaim a hobortos kijelentéseim a jelenem a közönyöm a szeretetem... !
És baromira idegesít.... de nem mondom.. hoppáá mégis leírom mert nem bírom elviselni egy féltékeny hisztérikus nővé tudok változni...! feleség szívecske??!! és persze ő csak egy jó barát... de elvileg aki én vagyok.... "esőlány"... kapjak csak egy kis kacsíntós fejet..
de ugyan már én nem elégedetlenkedem.. miért tegyem?!
eljátszottátok már ezt egyszer velem... nem ti nem most... de akkor is ugyan az volt a mezőre írva... !

A hiperkarma a legjobb amit halgathatok.... és a Zöldpardon a kedvenc számom.

És néha úgy vetnék véget mindenek... mindenek ami körülöttem van.. ! "szegény kis szenvedő bolondok.."
De igen a halál még továbbra is ijesztő... de mit tegyek ha az élet félelmetes?

"És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted.
Vége. "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése