Imádom ezt a könyvet... ezt az írot... wííí : D (azt hiszem ez a kedvenc könyvem :P :) ) /én pont egy 3. könyvborítos könyvből olvastam el.. : D /
"Akivel Emmi megtörtént, utólag se talál magyarázatot - akár az ember, aki a fejére esett. Emmi lop, csal, bánt, komisz és hazudik és jó vele lenni. És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem beszélni - itt van mindig, mint ráadás, vagy talán minden baj eredő oka. És veszekszünk vele ebédnél, reggel és este, a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanabban a levesben fuldokolt; mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt. Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól."
Így kezdődik a magyar irodalom egyik legnagyobb tehetségű, és legnépszerűbb írójának filmként is milliók által rajongott műve Emmiről, a magyar Makrancos Katáról, és Málnássy Gáborról, a művelt, szolid, gazdag arisztokratáról, akik egy igazi "road movie" keretében szeretik és gyilkolják egymást, imádnivaló tehetséggel, humorral és kegyetlenséggel, egészen a váratlan végkifejletig.
Aszlányi Károly - Rejtő Jenő humorát és Molnár Ferenc finom tehetségét ötvöző - bestsellere elgondolkodtató és pihentető olvasmány, örök kedvencünk.
„Hogy tényleg beleszerettem Emmibe, ezt nem magamtól tudom, nem is tőle. Ilyesmit csak nőtől lehet megtudni, de sohase attól a nőtől, akit az ember szeret. Ez természetes.Hogy előbb visszajöhessek Pestre, már az éji vonattal elindultam haza.A pályaudvaron könyvet vásároltam, afféle úti olvasmányt, ami nem azért úti olvasmányt, mert úton kell olvasni, hanem olyan, mintha úton írták volna.Beültem egy másodosztályú fülkébe, felraktam a lábamat az ülésre, szivarra gyújtottam és alig vártam, hogy a könyv ötödik oldalán elaludjam. Egy ilyen fülke nagyon hasonlít a férfi életéhez. Az ember felrakja a lábát, megkísérli modortalan és durva módon elfészkelni magát a lehetőség nyújtotta helyen. Akkor aztán belép egy nő és az ember egyensúlya felborul, kifelé finomabb lesz, belül azonban dúltabb, ügyefogyott és bizonytalankodó.”
"Miért vonzódunk a többi emberhez!?Hiszen tudjuk , hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek és agyonlövi.A hidak körül öngyilkosjelöltek somfordálnak. Az élet félelmetes, a halál ijesztő.Szegény kis szenvedő bolondok.Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges hiába való zene! A város körül hegyek vannak. Hegyek és erdők. Az erdőkben őzek.Sok erdő és sok őz.Az őz állat. Gondoljátok meg, uraim :az őz nem öl. Nem gyárt tankot és maró gázt , nem vonul fel rohamsisakban. Csak meg kell nézni egy filmhíradót, s utána öt percig gondolkodni.Az ember mindjárt belátja akkor: mennyire nem dísz és öröm embernek lenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése