Hihetetlen... fel se fogom...
mi ez az egész? egyik nap még remek minden.. aztán szépen lasan adig jutok el hogy én is csak egy nyomorult vagyok..( nem nem A nyomorultak könyv miatt írom (amit olvasok)..)
húú... nem hittem hogy egy ember ilyen könnyen egy lelki roncsá válhat?! hát így sikerült ismét szét zúznotok...! kik? a társadalom.. a csapások.. ! és ami ma történt.. meg tegnap este.. elzárom majd mélyen magamban.. és sötét folt ként fog a szívemen feküdni. Nem írom le.. mert akkor sírok.. és senkire sem tartozik!!!! és mégis...! igen ez mai nap tuti ott lesz a negatív emlékek közt.. de ami negatív miért emlék?? és a mi pozitív az miért csak muló élmény?!
Olyan helyen jártam... ahova legnagyobb félelmeim varázsolnak csak el. mégis.. ! (nem akarom hogy bárki megkérdezze.. vagy akarom..?!) (felejteni nah azt akarok.. )
És mikor azt hiszem a mai nap nehezén tul estem.. jön egy érzés egy lendület és leírom egy szép álmom egy embernek... és mi történik kiderül az emberől hogy ő sem az akit én kerestem.. keresek.. baszátokmegjó!? hát persze.. nekem mást mutatott mint aki.. úristen.. ennyire sem csaptak még be.. mint embert..!
Tehát megint a gödör legalján ülök.. Hello ott integetek felétek..! ( "most ez az írás kihozta a sírást" (ez a ma hajnali agy és szív hányás versemnek sora.. )
elnyomva.. megalázva.. szét zilálva.. nyomorultan érzem magam! (ilyen érzést még sose éreztem mint ami most él bennem.. te ne érezz soha soha ilyet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése